Üdvözöljük a HVG Archívumában!

A keresés HVG Archívumában ingyenes, a cikkek teljes tartalmának letöltése regisztrált felhasználóink számára térítés ellenében lehetséges.

  • 30 napos korlátlan elérés: 3000 Ft, online bankkártyás fizetéssel
Az árak az áfát tartalmazzák.

A fizetéshez kérjük kattintson a kiválasztott cikkre.

Kérdéseit, javaslatait a archivum@hvg.hu e-mail címre várjuk.

HVG 2001/20 05.19. 39-41. Monitor cikk

Az út vége

Rács mögött a vonatrabló

Közel négy évtized után feladta magát az 1963-as nagy angliai vonatrablás utolsó, mindeddig szökésben lévő elkövetője, Ronnie Biggs. Az évtizedeken át üldözött rabló már egy londoni börtönben van, a brit közvélemény pedig megosztott: vajon le kell-e ülnie 28 évnyi börtönbüntetését, vagy betegségére tekintettel hagyják szabadlábon?

„A börtönben kell megrohadnia Biggsnek” - summázta véleményét nemes egyszerűséggel John Mills, a nagy angliai vonatrablás egyetlen áldozatának, az eltérített szerelvény mozdonyvezetőjének a fia a Sun londoni bulvárlapban. A vonakodó masinisztát a 38 évvel ezelőtti rabláskor úgy fejbe vágták egy vasrúddal, hogy mozgásképtelenné vált, majd röviddel utána meg is halt. A Mills fiú indulatait most az korbácsolta fel, hogy az évszázad bűntényeként emlegetett nagy angliai vonatrablás utolsó, szökésben lévő elkövetője feladta magát, s 36 évi bolyongás után hazatért Angliába.

A most 71 éves Ronnie Biggs múlt hétfőn érkezett utolsó lakhelyéről, Rio de Janeiróból a brit légierő londoni Norholt repterére, amelyet királyi előkelőségek, különc milliomosok és filmsztárok szoktak igénybe venni utazásaikkor. A Sun bérelte sugárhajtású kisgépet azon nyomban körülvette a „fogadásra” kirendelt hatvan főnyi rendőrkülönítmény, s a Scotland Yard szervezett bűnözéssel foglalkozó részlegének vezetője letartóztatta Biggset. A nagy vonatrablót, aki három szélütés után már csak árnyéka önmagának, látványos rendőri kísérettel egy nyugat-londoni kerületi bíróságra vitték, ahol rövid jogi procedúra után közölték vele: le kell ülnie az 1965-ben kiszabott 30 éves börtönbüntetéséből hátralévő 28 évet. A megtört Biggs, aki az agyvérzésektől már félig mozgásképtelen, és beszélni sem tud, mormogással vette tudomásul a verdiktet, jóllehet ügyvédei - idős korára és betegségére tekintettel - fellebbeztek szabadlábra helyezéséért. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy Biggs egyelőre a legelvetemültebb bűnözők számára fenntartott, szuperbiztosnak mondott londoni Belmarsh börtönben élvezheti a brit igazságszolgáltatás vendégszeretetét.

Így most minden bizonnyal véget ér egy legenda. Biggset évtizedeken át népi hősként, egyfajta modern Robin Hoodként festették le, a már-már kedves gazfickóként beállított vonatrabló nagyvilági történeteit időről időre felkapta a világsajtó. Pedig az ötgyermekes, szegény dél-londoni családból származó Ronald Arthur Biggs piti bűnözőként kezdte. Már 15 éves korában letartóztatták, mert a sarki boltból ceruzákat lopott. 1947-ben beállt a RAF-hoz, a királyi légierőhöz, ahonnan két évvel később bolti betörés miatt kihajították. Ezért a fiatalkorúak fogházában letöltendő négy hónapi börtönre ítélték, majd szabadulása után alig egy hónappal ismét rács mögé dugták kocsilopásért. Ez a második leültetés változtatta meg az életét 1949-ben: találkozott a nagy angliai vonatrablás kieszelőjével, Bruce Reynoldsszal.

Igaz, a nagy kaland ekkor még egy kicsit odébb volt. Biggs 1949 és 1963 között kisebb-nagyobb betörésekért ismét többször börtönbe került, miközben szobafestőként is próbálkozott, s 1960-ban kötött házasságából három gyermeke született. Majd elkövetkezett a „nagy nap”, 1963. augusztus 8-a - mit tesz isten, Biggs születésnapja. Egy 16 tagú bűnbanda, soraiban Biggsszel, az amerikai vadnyugat történeteinek mintájára, a szemaforokat átállítva feltartóztatta a Glasgow és London között közlekedő postavonatot, s a pénzeskocsiból kirámolt 2,6 millió fontot, ami mai vásárlóértéken 50 millió dollárt ér (HVG, 1997. november 8.). A díszes társaság elillant, de a nagy erőkkel megindított nyomozás eredményeként a brit rendőrség hamar lefülelte őket, s a főbűnösökre, köztük Biggsre kemény büntetést, 30 éves börtönt szabott ki a bíróság.

Ám Biggs legendás története igazán csak ez után kezdődött. A kalandor mindössze 15 hónapot töltött rács mögött, amikor agyafúrt előkészületek után átmászott a börtön magas falán, beugrott egy kisteherautóba, majd a rablott pénz rá eső részével, 174 ezer fonttal kiszökött a szigetországból. Ezzel megkezdődött több mint harminc éven át tartó bolyongása. Első állomásán, Párizsban, potom 40 ezer fontért plasztikai műtéttel átszabatta az arcát, majd hamis dokumentumokat szerezve Melbourne-be ment családjával, de miután a Scotland Yard 1970-ben a nyomára bukkant, hamis papírokkal kislisszolt Ausztráliából. Panamába ment, majd Argentína, Bolívia és Venezuela után Rio de Janeiróban kötött ki, legfőképpen azért, mert Nagy-Britanniának akkor még nem volt kiadatási egyezménye Brazíliával.

A nyugalom nem tartott sokáig. 1974-ben letartóztatták, s úgy tűnt, a napos Rióból visszatoloncolják a ködös Albionba. Biggs azonban burokban született, ugyanis brazil barátnője, Raimunda de Castro éppen akkor volt állapotos fiával, Michaellel, s a brazil törvények szerint ilyen esetben nem lehet kiutasítani az apát. Ezután még többszöri kísérlet történt, hogy Biggset visszazsuppolják a szülőhazájába; a leghírhedtebb eset az volt, amikor egy kétes hírű banda a zsíros jutalom reményében 1981-ben szabályosan elrabolta. Egy „vigyázat, élő kígyó” feliratú zsákban Barbadosra hurcolták elrablói, akik csak azt felejtették el, hogy a közép-amerikai szigetország nem ratifikálta a kiadatási egyezményt Londonnal, s így Biggs megint megúszta a dolgot.

Eközben Biggs a riói playboyvilág egyik főszereplője, egyben különleges turisztikai látványosság lett. A karneváli éjszakákban már régen elverte a rablásból szerzett fontezreit, ezért az odalátogatóknak magamutogató kirándulásokat szervezett. A CNN amerikai hírtévé szerint kezdetben 50, később 60 dollárt gombolt le a kíváncsi turistáktól a Biggs-házi barbecue-ért. A külföldi újságírók is szívesen látott vendégek voltak nála, egy Friderikusz-riport jóvoltából a magyar tévénézők is láthatták-hallhatták a kiöregedett vonatrabló történeteit. A szökevény jó showmannek is bizonyult. Eladta magát reklámokban, lemezt készített a polgárpukkasztó Sex Pistols rockegyüttessel, sőt kalandjait két könyvben is megörökítette.

A színes életnek azonban néhány éve vége szakadt. Biggset 1998-ban érte az első kisebb szélütés, utána egészségi állapota egyre romlott. Olyannyira, hogy nemrég egy elektronikus levélben azt üzente a Scotland Yard illetékeseinek, feltétel nélkül hajlandó feladni magát, s ehhez sürgősen kéri a szükséges úti okmányokat. Ekkor bukkant fel a napi négymillió példányban megjelenő Sun bulvárlap, amely megszimatolva az újabb Biggs-sztoriban rejlő üzletet, állítólag 44 ezer fontot fizetett a családnak, hogy Biggset hazahozzák. Az egykori vonatrabló a lapnak adott - természetesen exkluzív - interjúban azt állította, azért szeretne hazatérni, mert életében utoljára még be akar ülni egy angol kiskocsmába, hogy currys csirkét egyen, s azt néhány pint sörrel leöblítse.

A megható kívánság alighanem csak az igazság szépítése. Túl azon, hogy a nagybeteg Biggs aligha tud egészséges ember módjára falatozni, az utóbbi években már szegénységben élt, nem tudta fedezni gyógykezelésének költségeit. Így, még ha börtönkórházban is, állampolgári jogon díjmentesen juthat egészségügyi ellátáshoz, amelynek költségei a londoni Daily Mail napilap szerint egy év alatt elérhetik a 100 ezer fontot. Ezen a ponton aztán heves vita robbant ki a szigetországban. Az újságok azt kezdték firtatni, miért is kellene az adófizetők pénzéből finanszírozni Biggs ingyenes kezelését. A polémiának van egy sajtóetikai vonulata is: az illetékes testület, a Press Complaints Commission azt kezdte vizsgálni, nem sértette-e meg a Sun az előírásokat, amikor egy bűnözőnek fizetett. A lap azzal utasítja vissza a vádakat, hogy „közérdeket szolgált, amikor segített hazahozni egy elítélt bűnözőt, s különben is, akciója a brit adófizetőknek egy pennyjükbe sem került”.

A közvéleményt ugyanakkor az is megosztja, vajon Biggs hátralévő 28 éves börtönbüntetését - betegségére és idős korára való tekintettel - el kellene-e engedni vagy sem. Többen idézik a brit büntető törvénykönyvet, amely szerint a belügyminiszter különleges körülményekre tekintettel felmentést adhat. Így volt ez tavaly is, amikor egy életfogytiglanra ítélt gyilkost 31 év után, halálos rákbetegségére tekintettel szabadon engedtek. A BBC televízió viszont arra emlékeztet, hogy a 60 éven felüli foglyok száma az elmúlt évtizedben megháromszorozódott, az életfogytiglanra ítélteké pedig az utóbbi 20 évben a kétszeresére, szám szerint 4200-ra növekedett. Mindezzel együtt a londoni belügyminisztérium vezetői egyelőre hajthatatlanok. Azt mondják, Biggsnek börtönben a helye, s a közvélemény-kutatások tanúsága szerint ezt a britek közel háromnegyede is így gondolja.

Tárgyszavak

Műfaj:cikk

Kulcsszó:bűnözés

Kulcsszó:vagyon elleni bűnesetek

Földrajzi név:Nagy-Britannia

Személy:Biggs, Ronald