Üdvözöljük a HVG Archívumában!

A keresés HVG Archívumában ingyenes, a cikkek teljes tartalmának letöltése regisztrált felhasználóink számára térítés ellenében lehetséges.

  • 30 napos korlátlan elérés: 3000 Ft, online bankkártyás fizetéssel
Az árak az áfát tartalmazzák.

A fizetéshez kérjük kattintson a kiválasztott cikkre.

Kérdéseit, javaslatait a archivum@hvg.hu e-mail címre várjuk.

HVG 1997/44 11.01. 54-56. Monitor cikk

A kékszakállú lelkész házai

Családirtó magyar pap Belgiumban

Két szálon – Brüsszelben és Magyarországon – is folyik a nyomozás a hatszoros gyilkosság gyanújával előzetes letartóztatásban lévő Pándy András nyugalmazott református lelkész és hitoktató ügyében. S bár még hosszas vizsgálódás szükséges a kellő tárgyi bizonyítékok felkutatásához, a belga hatóságok máris beismerik: az elmúlt évek pedofil botránya, a Dutroux-ügy nélkül sohasem derült volna fény e hátborzongató esetre.

Az első bejelentés 1992-ben történt: Pándy András brüsszeli református pap és hitoktató Kanadában élő legidősebb lánya, Ágnes fordult a hatóságokhoz, hogy évekkel azelőtt eltűnt anyja és két fiútestvére. A tanúként kihallgatott Pándy akkor azt állította, hogy családtagjai visszatelepültek Magyarországra, ahonnét első feleségével, Sőrés Ilonával 1956-ban távozott. Állítását rokonoktól és az eltűntektől származó levelekkel, képeslapokkal igyekezett alátámasztani. Ezekről mára bebizonyosodott, hogy hamisak, felkérésre idegenek, illetve Pándy maga írhatta őket. A belga hatóságok – az utóbbi időkben lelepleződött nemtörődömségükkel – akkor mégis lezárták az ügyet, s csak az elmúlt évek pedofil botrányai, a Marc Dutroux és bandája által sorozatban elrabolt és meggyilkolt gyermekek esetei (HVG, 1996. szeptember 7.), amelyek alapjaiban rendítették meg Belgiumban az igazságszolgáltatásba vetett hitet, vezettek oda, hogy elővették a korábbi években eltűntek aktáit. A Dutroux-ügy parlamenti vizsgálóbizottsága súlyos kritikával illette az ügyészségeket és a rendőrséget az ügyek elaltatása, lassú kezelése miatt, s a méltatlankodó brüsszeli ügyészek ez év áprilisában ezért újra foglalkozni kezdtek az összes addig megoldatlan eltűnési esettel – mintegy 400 ügyirattal, köztük Pándy családtagjaiéval is.

Addigra egy magyar rendőrtiszt, Tóth András, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályvezetője már régen gyanította, hogy az eltűntek talán nincsenek is életben. Pándy 1992-ben – nyugdíjazását követően, s feltehetően a kezdődő vizsgálódások elől is menekülve – hazatelepült. Dunakeszin vásárolt magának egy kis házat, s így a belga rendőrség Interpolon keresztül eljuttatott, rutinszerű vizsgálatra irányuló kérése a Pest megyei rendőrökhöz került. Ők az összegyűjtött – sok szempontból gyanús és ellentmondásos – adatokat visszaküldték a belga kollégáknak, ám az ügy a legutóbbi időkig mégsem mozdult. Bruno Bulthé brüsszeli vizsgálóbíró azonban az idén szeptemberre – hála a magyar rendőrség együttműködésének – már biztos volt a dolgában, s csak arra várt, hogy a két ország között rendszeresen ingázó Pándy visszatérjen Belgiumba, hogy ott tartóztathassák le. A neki tulajdonított bűncselekményeket ugyanis ott követte el, magyarországi őrizetbe vétele kiadatási nehézségekkel és bonyodalmakkal járt volna. Az alkalom október 17-én kínálkozott, amikor Pándy gépkocsin visszavitte Brüsszelbe 17 éves, ott tanuló fiát.

Az őrizetbe vételt követő házkutatások messzemenően igazolták a gyanút. A brüsszeli Vandermaelen utcai, csatornára néző családi ház pincéjéből már az első napon emberi csontok – egy koponya, egy vállcsont, combcsontok és egy medencecsont – kerültek elő, a hűtőszekrényben ismeretlen eredetű húsdarabok, a lépcsőházban megszáradt vérnyomok. A további kutatások újabb emberi maradványokhoz vezettek: csontok, testrészek, s egy urna, amelyben Pándy állítása szerint „Sarolta nővérének” hamvai találhatók, de a bűnügyi technikusok nem egészen biztosak ebben. A maradványok azonosításához mindenesetre hosszabb idő szükséges; egyelőre nem tudni, egy vagy több holttestből származnak-e, s ki vagy kik az áldozatok. A módszeres kutatás azóta is tart Pándy másik két brüsszeli házában, az Industrie rakparton és a Vandenbranden utcában: átszitálják a pincék egy méter mélységig kiásott homokját, hullák felkutatására kiképzett kutyákkal szagoltatnak meg minden szögletet. Igénybe veszik John Bennett brit szuperrendőr – a két „gloucesteri rém”, az 1994-ben elítélt darabolós gyilkos West házaspár áldozatainak felkutatója – segédletét az esetleges további maradványok megtalálásához.

Mindhárom ház a Brüsszelt átszelő hajózható csatorna partján, a lepusztult külvárosi Molenbeek negyedben található, vízművek, kikötői létesítmények között. (Egy tanú szerint 1986-ban, a második feleség eltűnésekor a csatorna melletti építkezésen, a ház közelében már találtak emberi maradványokat.) E házakban zajlott a most 70 éves református lelkész nem mindennapi tragédiákban, konfliktusokban bővelkedő családi élete. A Belgiumban 1957-ben megtelepedett, először Flandriában lelkészkedő, majd 1979-től iskolai hitoktatással foglalkozó Pándynak első feleségétől egy lánya és két fia született, majd 1966–1967 táján elváltak, s az asszony elköltözött. Pándy néhány évvel később Magyarországon, Szabolcs megyében ismerkedett meg későbbi második feleségével, Fintor Edittel, akit három lányával együtt kiköltöztetett magához Brüsszelbe, s 1980-ban nőül is vett. E házasságból a három nevelt lány mellé két saját gyermek, egy lány és egy fiú is született. A brüsszeli ügyészség Pándyt a két volt feleség, az 1929-es születésű Ilona és az 1942-es születésű Edit, valamint a nyolc gyerek közül négy, Dániel (1961), Zoltán (1966), Tünde (1971) és Andrea (1972) meggyilkolásával vádolja az 1986 és 1989 között eltelt időben.

A tanúvallomásokból kirajzolódó kép szerint az erőszakos lelkész valósággal terrorizálta családját: nem volt szabad kimenni sem a házból, mindenkinek meg volt szabva a teendője, hol kivel találkozhat, mit tanulhat. A család egy ismerőse szerint az első feleség nem ülhetett egy asztalhoz a vendégekkel, és férje többször bántalmazta is őt. Ugyanakkor a bigott légkör nem volt akadálya annak, hogy a serdülő nevelt lányokat Pándy molesztálja, sőt megerőszakolja, a legidősebbnek gyermeke is született tőle. Nem világos, miért eshetett áldozatul az elvált első feleség és a két fiú. A második családnál talán már világosabb a kép: feltehetően, amikor a lányok és az anyjuk megelégelték a terrort, és lázadni próbáltak, akkor történhettek a gyilkosságok, majd a holttestek feldarabolása és részbeni eltüntetése. Ugyanezekben az években Pándy Magyarországon – az Expressz hirdetési újságban feladott apróhirdetések útján – keresett újabb kapcsolatokat házasság céljából, „középkorú nőket, leánygyermek nem akadály” megjelöléssel. A magyar rendőrségnél összegyűjtött vallomások szerint itthon is akadt több tartós kapcsolata barátnőkkel. Többeket meghívott magához Brüsszelbe, például Katalint és Margitot Dunakesziről, az ottani MÁV-nyugdíjasklubból, illetve más, hirdetésre jelentkezett hölgyeket. Az illetők – és a hatóságok – feltételezik, hogy akár ők lehettek volna a következő áldozatok. Mindenesetre Magyarországon eddig a rendőrség nem bukkant bűncselekmény nyomára Pándyval kapcsolatban, de értékes adatokkal szolgált a brüsszeli nyomozáshoz.

A Pándy-ügy – amely itthon eddig legfeljebb borzongást és kíváncsiságot gerjesztett – Belgiumban teljes erővel újjáélesztette a gyermekgyilkosságok miatt kialakult kollektív rémképeket. A letartóztatás és az első házkutatás híre október 20-ára esett, pontosan az első évfordulójára annak a „fehér menetnek”, amelyen Brüsszelben 300 ezren tiltakoztak néma csendben, fehér léggömbökkel, leplekkel az igazságszolgáltatás korruptsága és hanyagságai miatt. Dutroux marcinelle-i házában tizenéves leánygyermekeket tartottak fogva egy pincében, kényszerítettek szexuális aktusokra, hogy videofilmre vegyék a jeleneteket, majd meggyilkolták őket. Pándy brüsszeli házaiban most hasonló rémségekre derül fény. S a belga igazságszolgáltatás újabb defektjére: Fintor Edit itthoni családja 1986-ban már nyugtalankodott az asszony eltűnése miatt, s egy holland lelkészen keresztül levelet íratott a belga hatóságoknak, amely levél Melchior Wathelet – a Dutroux-ügyben is leszerepelt – akkori igazságügy-miniszter kezébe kellett hogy kerüljön, de nincs nyoma, hogy történt volna valami is az ügyben.

Tárgyszavak

Műfaj:cikk

Kulcsszó:bűnözés

Kulcsszó:emberölés

Kulcsszó:személy elleni erőszak

Kulcsszó:szexuális bűnözés

Földrajzi név:Belgium

Földrajzi név:Magyarország

Személy:Pándy András

Kapcsolodó amyagok

HVG 1997/45 11.08. 5. HVG Posta olvasói levél
A HVG november 1-jei számában „A kékszakállú