Üdvözöljük a HVG Archívumában!

A keresés HVG Archívumában ingyenes, a cikkek teljes tartalmának letöltése regisztrált felhasználóink számára térítés ellenében lehetséges.

  • 30 napos korlátlan elérés: 3000 Ft, online bankkártyás fizetéssel
Az árak az áfát tartalmazzák.

A fizetéshez kérjük kattintson a kiválasztott cikkre.

Kérdéseit, javaslatait a archivum@hvg.hu e-mail címre várjuk.

HVG 1996/14 04.06. 84. Szellem cikk, keretes

Jeles átváltozások

1945 előtt tizenöt munkaszüneti nap volt – jobbára katolikus ünnepek. Csak két nem vallási eredetű piros betűs ünnep szerepelt a naptárban: március 15. és október 6., az aradi vértanúk napja. Augusztus 20., Szent István napja már az állam és az egyház összefonódásának az ünnepe is volt, az újév, húsvét, Péter-Pál napja, halottak napja pedig elvilágiasodott egyházi ünnepek voltak. Ezek mellett szerepeltek a keresztény állami ünnepek, mint például a Kisboldogasszony (szeptember 8.) vagy a Szeplőtelen fogantatás ünnepe (december 8.).

1945 után a katolikus egyház politikai pozícióinak gyengülésével, az egyház háttérbe szorításával, az iskolák államosításával bizonyos ünnepek kiváltak az állami munkaszünetek közül. Először azonban egy új ünnepet kapott az ország: 1946-tól munkaszüneti nap május 1., ami egyébként még a korábbi fasiszta rezsimekben (Olaszországban, Németországban, Spanyolországban) is ünnep volt, de Magyarországon nem.

Az első elvett ünnep a jelképnek is tekinthető Szeplőtelen fogantatás napja, amit 1947-ben töröltek a piros betűs napok sorából. Ezt követte 1948-ban a Gyertyaszentelő Boldogasszony, a Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony, 1949-ben pedig már néhány általános keresztény ünnep is (Vízkereszt, Áldozócsütörtök, Szent Péter és Pál napja) erre a sorsra jutott.

Az igazi váltás 1950-ben történt, amikor a Magyar Népköztársaság átvette a Szovjetunió ünneprendszerét, ekkor lett április 4. nemzeti ünnep, ekkor történt augusztus 20. „fazonigazítása”, alkotmányünneppé alakítása. 1950-ben lett munkaszüneti nap november 7., egy másik ország nemzeti ünnepe.

Az ötvenes években a politikával együtt cikcakkoltak az ünnepek is. 1948-ban még óriási parádéval ünneplik március 15. centenáriumát, de 1951-ben törlik mint munkaszüneti napot. A politika keménységének egyik mércéjévé azonban az vált, hogy éppen ünnep-e pünkösd, húsvét vagy karácsony másnapja. 1952 tavaszán megszüntették a pünkösdhétfőt. Ekkor már csak kilenc munkaszüneti nap volt (január 1., április 4., május 1., húsvét- és pünkösdhétfő, augusztus 20., november 7., s karácsony két napja). Ezek közül azonban húsvét- és pünkösd hétfője már nem volt fizetett ünnepnap. Vigasztalásul a grémium megállapította: „A Szovjetunióban összesen hat munkaszüneti nap van.” Majd javasolta, hogy mivel „az ünnepnapok száma hárommal több, mint a Szovjetunióban, és az egy évben ledolgozott munkanapok száma 1951-ben mintegy tizenhét nappal kevesebb volt, mint a Szovjetunióban (betegség, igazolt és nem igazolt hiányzás miatt), javasoljuk, hogy a pünkösd hétfőt nyilvánítsuk munkanapnak. A munkások számára ez keresetemelkedéssel jár.”

E szemlélet logikus következménye volt, hogy 1952 végén törölték a piros betűs ünnepek sorából karácsony második napját is. Az új hivatkozási alap az volt, hogy a kettős ünnep év végén „fékezi a termelés lendületét”, éppen amikor „a terv teljesítéséért az ütemet jelentősen fokozni kell”. Szovjet példa nyomán a gazdaság egyik főkomisszárja, Friss István javasolta viszont, hogy május 2-át is nyilvánítsák fizetett munkaszüneti nappá. 1953-ban aztán végleg „megszűnt” a húsvéthétfő is, habként a tortára pedig a karácsonyt fenyőfaünnepnek, a Mikulást Télapónak titulálták. A Nagy Imre nevéhez kapcsolt 1953. júniusi fordulat nyomán viszont „rehabilitálták” a karácsonyi és húsvéti kettős ünnepet, ám ezt az ő megbuktatása után, 1955-ben újból eltörölték. A kor sajátossága volt a – kizárólag vasárnap rendezett – szakmai és rétegünnepek (hadsereg napja, pedagógusnap, vasutasnap, bányásznap) sora. Bevezetésének időpontja miatt sokan ezért tekintik máig szovjet ünnepnek a nőnapot is.

A 1956-os forradalom után visszakerült jogaiba a húsvét s a karácsony másnapja, s egy évre törölték a munkaszüneti napok közül november 7-ét. Ekkor jött divatba, hogy a munkanapok cseréivel három-négy napos ünnepeket teremtenek. Március 15. azonban továbbra is csak iskolai szünnap. A társadalmi alku részévé vált, az állami ünnepek viszont szép lassan depolitizálódtak: visszatérhetett a betlehemesdi, a húsvéti böjt – s a vállalati étkezdékben már nem volt feltétlen „kötelező” nagypénteken a felszolgált húsétel, 1989-ig azonban lényegében fennmaradt a Rákosi-kor 1950-es ünnepi rendje.

Tárgyszavak

Műfaj:cikk

Műfaj:keretes

Kulcsszó:állami ünnep

Kulcsszó:történelem

Földrajzi név:Magyarország

Kapcsolodó amyagok

HVG 1996/14 04.06. 83-85. Szellem cikk
Az április 4.-premier
A vörös betűs ünnep